Aki az oviban a nagytesó háta mögül mutogat, nem bátor. Ha egyedül van, fél. Máris elbukott, mert meglátták a félelmét a társai, és tudják, hogy mikor nagylegény.
Az a tanár, aki az óráról zokogva elrohan hívni az igazgatót, az elbukott. A gyerekek meglátták a félelmét, már készülnek a napra, amikor nem elérhető az igazgató.
Akinek külső megerősítésre van szüksége a saját országában, az elbukott.
Készülünk? Igen. Arra készülünk, hogy elmondhassuk, mi történt, mi történik és felelősségre vonjunk. Arra készülünk, hogy legyen bátran viselkedő média és ne kelljen tartani a vidéki „Döbrögik” megtorlásától. Lehetséges, hogy erre várnunk kell, maximum 2014-ig. Kivárjuk parkolva, akár külföldön is. Mi még tartunk a hatalom megtorlásától, a hatalom pedig már attól fél, hogy mi talán már nem eléggé félünk. Ezért aztán hozat erősítést és hagyja a csőcseléket „izmozni”. Mi pedig várunk türelmesen, de már látjuk az alagút végét, mert ma megláttuk a félelmet.
