Egy-két év alatt tisztességesen megtanultok bármilyen nyelvet, nincs jogunk itthon marasztalni benneteket a nagy magyar kilátástalanságban. Tanulni nem könnyű, a költségek az eget verik. Ha pedig megvan a diploma minek. Munkahely nincs, ha meg véletlenül van, mert eleget bólogattatok, a fizetésetekből úgysem tudtok megélni. Családra ne is gondoljatok. Itthon maradhatnátok tüntetgetni a jeles ünnepeken, bár az sem változtat semmin, mi öregebbek kipróbáltuk. Jónak lenni a szakmátokban felesleges, előfordulhat, hogy ma holnap elrendeli egy elvtárs a kórházakban, hogy tilos a bemosakodás. Mert csak… hogy lássuk, hogy ő elrendelhet. Az oktatásban is visszahozzák a „régi szép időket”. A szakmák értékeit és eredményeit felülírta a politika, ami nagyon mélyen van, következésképpen húz le magával minden szakmát a múlt sötétjébe. Várható a párt alapú agyműtét, az műt, aki jól beszél a béketüntin, nem az, aki ért hozzá.
Itt lózungolás van, míg másutt fejlődés. Ha szépen takarítotok, majd előléptetnek, ha jól beszélitek a nyelvet, tanulhattok, haladhattok. Senki nem fogja megkérdezni, hogy melyik párt áll hozzátok közel. Ha jogsérelem ér benneteket, meg fog oldódni, nem kell attól tartani, hogy még a panaszkodásra is ráfaragtok.
Olyan országba menjetek, ahol az idősebb korosztály nem ilyen végtelenül tehetetlen és rettegő. Ahol már kivívták a fiataloknak az élethez való jogot, a gyerekeiket alapvetően a szülők nevelhetik szabadon, a bíróság és a sajtó független. Ahol a szakterületek fejlődését nem akadályozzák az elvtársak.
Legyetek boldogok, mert jogotok van hozzá.
