Ugye ismerős helyzet, amikor felhív bennünket a frissen érettségizett „nem annyira közeli” ismerős, rokon, ismerősnek az ismerőse, hogy van-e rá egy félóránk. Egy „rendkívüli”, „egyszeri”, „a világon egyedülálló” lehetőségről beszélgetne. Én már csak megadóan sóhajtok és tudom persze, hogy nem fogok élni vele, de szegény fiatal ne durva kudarccal kezdje már a felnőtt életét. Hamarosan megjelenik az ez idáig csak gördeszkán vagy biciklin látott fiatal a maga szánalmat keltő márkás öltönyében és diplomata táskájával. Ki is derül, hogy pénzügyi szakember, befektetési tanácsadó. Ehhez elegendő volt neki két nap valamelyik csodás hotelben kő gazdag és sikeres emberekkel. Megtudom, ha egy kicsit is szeretem a családom én is belépek, és csakis azért nem vagyok most is valamelyik szigetvilágon turistaként, mert nem tudtam erről a lehetőségről, amit pillanatok alatt lerajzol nekem.
Közben persze izzad a tenyere, rosszul veszi a levegőt, feszeng az öltönyében és tökéletesen tisztában van vele, hogy ő nem szakember és tudja, hogy tudom, hogy ezt ő is tudja. Kínos. Neki is, nekem is.
Ugyanennyire kínos, amikor látom a csoda autóból zavartan pislogó és a zöld jelzésért imádkozó tilosnál mellém kerülő jelen hatalmasság izzadó tenyerét, amivel majd kettéroppantja a kormányt. Tudjuk mindketten a nemrég megesett nehézségeket a vizsgákon, amikkel a közelmúltban meg kellett küzdenie. A politizálás, aktivistáskodás volt az egyetlen út a kiugráshoz. Az álom élethez, amit a képességei sosem tettek volna lehetővé. Most pedig dönt arról, hogy az őt buktató tanár is leépítésre kerüljön-e. Vagy az iskola, ahová eszébe sem juthatott felvételizni, megszüntetődjék inkább. Ha nincs, nem emlékezteti semmire. Tudja, hogy tudom, hogy tudja, hogy ő nem oktatáspolitikus.
Szinte minden szakterületen végig mehetnénk és sajnos vannak példáink. Egészen addig, amíg mi, akik tudjuk a valóságot és létezünk, lesznek kínos pillanataik a mi izzadós tenyerű álszakembereinknek, és nekünk is.
Kedves megtévesztett, agymosott fiatalok! Tudjátok, hogy tudom, hogy tudjátok: Álmaitokban száraz a tenyeretek, nem rettegtek a kínos pillanatoktól és a helyeteken vagytok ebben a fejtetőre állt világban.
