Klimóné Csongovai Hilda

A” Legyek ura” jut eszembe egyre gyakrabban. Nincs kontroll, nincsenek tükrök, nincsenek fékek. Sóhajok, legyintések, hová meneküljünk gondolatok egyre gyakrabban…Az utóbbi években rengeteg korrupció, rossz döntés és balfék kommunikáció rombolta a közhangulatot, így igaz. Hangosan méltatlankodtam jómagam is. Most, az elmúlt hónapok azonban, jócskán felülmúlták az előző éveket. Folyamatos hányinger, kiszolgáltatottság érzés és tehetetlen düh van jelen a hétköznapjainkban. Úgy érzem magam, mint a fordított napon az iskolában. Egy nap vicces, na de egy tanév? Nincsenek fékek, nincs hangos értelmiség, suttyomban hallgatjuk a Klubrádiót, írogatunk egymásnak, leginkább már csak levélben. A leveleink pedig felkiáltó jellel kezdődnek. Mindennap megdöbbenünk. De nem látjuk a tükröket, a fékeket a médiában, nem tudunk már együtt sírva röhögni. Az előző években legalább ezt meghagyták nekünk! Nekem hiányzik a Vágó István és a többiek. Legyen már vége a fordított napnak! A diákok már elhordják a táblákat is az iskolából féktelen örömükben! A diákok győztek, boldogok, övék a világ! Úgy érzik ez már így is marad mindörökké. Kirúgják a matektanárt, aki ugyan jó szakember, de nem ért velük egyet abban, hogy minden órán csakis randalírozzanak eztán. És egyáltalán: tehetik! Mindent. megtehetnek, ha eltaposnak mindenkit, aki ráncolja a szemöldökét. Egy nagy buli az egész világ! Lehet a teremben focizni, pálinkát főzni, hajrá, buli van! Kigondoltak egy új iskolát, hát úgy is lesz! Megmutatják, bosszút állnak a sok röpdogáért. Viszont vannak a diákok között is hangulatrontók. A józanok. Ők nagyon halkan próbálnak szólni, hogy nem lesz ez jó és nem vezet ez jó felé. Ők rövid időn belül már nem élvezhetik a vezérek bizalmát. Kirúgják őket az utcán kezüket tördelő tanárok közé, mert árulók…Így már együtt nézegetik kívülről a hangos, őrjöngő iskolát, mert nem is tudják, hogyan kéne hozzájuk szólni…Nem ismerik a szavaikat, más a nyelv, mások a szabályok. Hogyan is kéne rendet rakni, közben pedig békésnek maradni? Hamarosan viszont többen lesznek a kintiek, mint a bentiek. De az utcán állók még mindig keresik a módját a megfékezésnek és vitatkoznak annak módján. Együtt? Talán. Na de veled? Na, azt nem! Mindeközben őrjöngő diákok összezárnak, a kívülállók pedig kisebb csoportokban marakodnak. Mi lesz a történet vége?