Azt tapasztalom, hogy sokan nem tudják mihez kötni azokat az alapfogalmakat, amelyek naponta a felszínen vannak. Azok az emberek-egyre többen-akik a bőrükön megtapasztalhatták, már értik. Akik nem, azok nem értik igazán, hogy mit takarnak azok a szavak, amelyek most talán legfontosabbak.
Kiskirályok, jogbiztonság: A Toldi iskola bezárásának az ügyét, több ügyvéd elutasította, mert félt. Elmondták, hogy igazunk van, de kisváros Kaposvár és hát Somogy megye ugye.
Lakájmédia, bírósági etika: Mindenhová írtunk, oda is, ahová nem tartozik az ügyünk. A bíróság válasza, miszerint nem vagyunk a hatáskörük, még nem volt a postaládámban, amikor szalagcím volt a „Pert vesztettek a Toldis szülők” (sosem volt per)
Sajtószabadság: Többször nem válaszolhattunk a sajtóban, mert „sajnálják, de függenek”. Tehát akár holnap megjelenhet bármelyikünkről, hogy parlagfüvet termeszt és idegen temetésekre jár nevetni, nem válaszolhat. Azt, hogy bárkit „kitakarhatnak”, tudjuk.
Egyeztetés, párbeszéd, szülői jogok: Sok szülő szeptemberben az iskolalátogatásin lévő pecsétből láthatta, hogy csemetéje már nem abba az iskolába (csakis az épületbe) jár, ahová beíratta. A táblát csak jóval később verték le, gondolom „zemberpszichológiai” megfontolásból. Toldi Kaposváron jelenleg már nincs.
Segítek, segítenék aláírást gyűjteni az LMP-nek. Elkeserítő, de érthető, hogy nagyon nyögvenyelősen haladok. Ma több olyan választ is kaptam, hogy „Igazad van, aláírnám, de van munkám, nem akarom megszerezni a tapasztalataidat, félek. Tudod, hogy működnek most itt a dolgok.” Ez pedig a diktatúra jellemzője.
