Az intézményekben hideg van, a gyerekek nagy része rosszul öltözött és fázik, éhesek, hisztérikusak, gyakran betegek. A családok egy része (tetemes) vagy számlát fizet, vagy táplálkozik. Akinek van munkája, az fél. Pusmogások, lapulások, elfojtott agresszió, vagy indokolatlan dührohamok mindenfelé. Holnap elindul egy csapat elkeseredett ember és egy hétig gyalogol. Előtte többen éhségsztrájkoltunk az „elég volt” hangos kifejezéséért. Oké, uralkodók, nem érzitek magatokat veszélyben, hiszen mi nyugodt, kedves népek vagyunk. Önmagunkat kínozzuk, hogy ti ne kínozzatok bennünket. Nem támadtunk. Azt sem tudjuk, hogyan kéne. Ti bezzeg a veszélyesnek ítélteket nyírjátok rendesen. Van nyíró-ügyosztály? Nyilván, ott lesz munkaerő piaci igény. Holnap sokan indulnak, hátha meghalljátok. A normális ember számára tényleg felfoghatatlan ez a kaján félmosoly és közöny, amivel kezelitek azokat, akiknek köszönhetitek a hatalmat. Mi a cél? Teljes kivéreztetés? Agresszió? Szükségállapot? Én ezt nem értem. A sajtó nyilván majd agyonhallgatja, a média elbagatellizálja, meg majd jön a „zelmútnyócév” és a gyurcsányozás. De ez már annyira gagyi, hogy oda sem figyelünk. Esetleg megsétáltatjátok a biztos egzisztenciájú hálásakat, akik nyugalmat akarnak? Akiket idegesít ez a zajongás? De az éhség és a kilátástalanság zaját nem lehet elbagatellizálni, ezt kéne már tudomásul venni végre. Erősen kételkedem abban, hogy ezzel nem vagytok tisztában és ez a félmosoly a zemberek felé véletlen lenne. Nincsenek válaszaim, nincs a zsebemben a bölcsek köve, csak úgy érzem, hogy nem lesz ennek jó vége.
