Jól hangzik, a sehová el nem kötelezettséget, politikamentességet értjük ez alatt. Ha a civilek egy kis csoportját sérelem éri, mondjuk egy iskola megszüntetése, mint esetünkben, az ma rendszerint politikai döntés. A borsodiak esetében is egy kisebb csoport tiltakozott. A civileknek viszont nem illendő politizálni, csak a választások környékén, akkortájt roppant kíváncsivá válnak a leendő képviselő-politikusok az életünkre. Később persze felszívódnak. A civilek pedig mutassák meg, mit tudnak egyedül. Infrastruktúra, minden nélkül. Mi kipróbáltuk. Nem sok mindent. Ugyanis a tiltakozás, ha hangosan szeretnénk, infrastruktúra igényes. Találkozások szervezése, utazgatás, telefonok, fénymásolás, táblák, ügyvéd stb.. Mi ugyan éjszakákat görnyedtünk a törvények felett, de nem igazán tudtuk, hová, mit és hogyan írjunk. Végül ellenzéki pártokhoz fordultunk, amikor már elfogyott az erőnk, amit eleve kiröhögtek, és néhányunk hangoskodását megtorolta a vezető réteg. Ami ugye politikai minden esetben. Nem pénzt, hanem segítséget kértünk és kaptunk is. Csendesen megjegyzem, hogy ugyanezért, a képviseletünkért vannak a parlamentben a képviselők. Megjelent a sajtó egy részében, hogy nekünk nincs is semmi bajunk, felheccelt az ellenzék, illetve mi magunk vagyunk az ellenség. A belső ellenség, aki lepaktált már az ellenzékkel. Az ördöggel. Érthető az üzenet nem? Civil, kuss! Nem elég, hogy nincs bennünk hited, még cimborálsz is? Boszorkányégetés mikor lesz tessék mondani?
