Klimóné Csongovai Hilda

o    Az utóbbi hónapokban másodszor is személyes tapasztalatokat szereztem arról, hogy mennyire határozottak azok az érdekcsoportok, akik az oktatás rombolásában részt vesznek, erőskezű központi irányítást és rendet hirdetve. Szülőként és pedagógus mediátorként is konfliktusba kerültem velük. Mindkét szerepemben átmenetileg veszítettem. Tavasszal híre ment, hogy „megszüntetik” Kaposváron a Toldi iskolát. Nem értettem, mert nehéz volt bejutni, rendkívül népszerű, abszolút teltházas volt az iskola, ahol a dráma, ének-zene tagozatos osztályok működtek. Kinyomoztuk, hogy a polgármester nem szereti ezt az iskolát. Előzőleg sem szerette, de eddig nem volt többsége. Ennél több motivációra nem bukkantunk. Minden tiltakozásunk, a nyári három napos éhségsztrájkunk ellenére is, az iskolát megkapta két másik iskola. Minden maradt helyben, de a Toldi szellemisége, pedagógiai programja és a „kakukktojás” jellege eltűnt. Ma már ott is csengő szól 45 percenként, nem pedig kellemes zene 40 percenként. Érezzék a büdös kölykök, hogy itt már nincs helye az egyénieskedésnek.
Évek óta „Az alternatív vitarendezés, az érdekalapú tárgyalás és a resztoratív technikák bevezetése a szakképző intézmények működési és nevelési gyakorlatába” nevű projektben dolgoztam, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben. Az volt a feladatunk, hogy vidéki szakiskolákban segítsük az iskolai konfliktusok hatékonyabb, alternatív kezelését a gyakorlatban. Az intézményeinkben csökkent az agresszió és mi boldogok voltunk, hogy sikeres a program. Az egyik iskolában maga az igazgató is mediátor lett. Ott mondta egy diák, hogy „ha ez régebb óta működött volna, milyen sokan itt lehetnének még”. A mediáció, közvetítést lehet. A konfliktusok feldolgozását, a felek kommunikációját segíti.
Az új budapesti hatalmasságok és a projekt között azonban érdekkonfliktus keletkezett. Úgy tűnik, kellettek a projektünk álláshelyei és a pénz. Ezért nemes egyszerűséggel valamennyiünkkel közölték, hogy a „projekt” nem tart már igényt ránk. Nehezen értelmezzük, hiszen eddig a projekt „mi magunk” voltunk. Mi még rögzült naivitással nem láttuk nélkülünk a projektet. Hallottuk, hogy majd ők megoldják „belső erőforrásból”. Tudtuk, hogy belül, nincs mediátor rajtunk kívül, vidéki dolgozó pedig egy sem. Hamarosan a helyeinket mégiscsak külső „erők” foglalták el, tudtommal pályáztatás nélkül. Azt sejtettem, hogy nem fogja a somogyi iskolákat gyakran látogatni sem a „belső”, sem a „külső erő”, legfeljebb egy kis hidegtál melletti elméleti csevejért. Azt is gyanítottam, hogy az „erő” dühös roma diákot csak fényképen látott még. Minden félelmem beigazolódni látszik.
Ez a vészesen terjeszkedő sötét felhő az oktatásügyben, most még szinte észrevétlen. Nem egy Malév ügy. A károk helyreállítása viszont bonyolultabb és hosszabb lesz, mint egy új légitársaság létrehozása. Hasonló ügyek százával vannak, érthető, hogy agyonhallgatva. Nyugi kollégák, szerintem lesz alkalmunk majd beszélni is.