Kicsit folytatva a tegnapi beszélgetés kibontását. (http://hilda.blog.hu/2012/03/02/sajnos_igaz_1) Megkérdezte lényeglátó ismerősöm, hogy „Ugyan már melyiktől vettél volna jó szívvel egy használt autót…” Bedőltek az emberek a professzionális kommunikációnak. Azt hallották, amit hallani akartak. Azt, hogy igen, ők fontosak és meg lesznek védve. Az, hogy senki nem támadott, nem érdekes. Kiváló, hiteles előadás volt és álmodtak hozzá. Ahogy a tini lány nem létező tulajdonságokat álmodik a kocka has és az átható tekintet mögé, álmodik a megmentéséről is. Ahogy futottam haza a terráriumban lakó hörcsögömhöz, mert úgy gondoltam, hogy neki sokkal jobb a közérzete, ha ott vagyok körülötte. Hozzágondolunk, hülyítjük magunkat. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy fontosak vagyunk, mert az jó érzés. Közben a szépfiú a mellekre, a hörcsög az ételre, a hatalom pedig a hatalmának a megőrzésére koncentrál. A többi duma és megvezetés. Nem akarom elrontani ezt a szép tavaszi hétvégét, de talán ha szembenézünk az önmagunk és az ő valóságukkal fájdalmasabb, de minden ugyanakkor egyszerűbb is. Azt látjuk, ami van, vagy azt, amit látni szeretnénk. Értékelhetünk, felsorolhatunk nekik, semmi új információt nem adunk. Igen, tudják a megfagyottak, öngyilkosok, menekülők számát. Ez kevesebb segélyt és okosodót jelent. Bohóckodhatunk, választhatunk magunknak „játék elnököt”. Az ovisok is szoktak tanítóst, meg orvosost játszani és akkor, ott, el is hiszik. Na és? Veszélyben a hatalom? Nem. Őket viszont ez az egyetlen dolog érdekli. Nekik az a jó, ha elmennek a valóságot láttatni akarók, vagy felkötik magukat. Az utánpótlás pedig már ne akarjon okos lenni. Jó alattvaló legyen, ez a fontos. A szépfiút a szex, a hörcsögöt az étel, a diktatúrát pedig önmaga megerősítése és biztonsága érdekli. Az összes többi a mi képzelgésünk. Na, jó hétvégét mindannyiunknak.
