Nehéz feldolgoznom a hittant, de még nehezebben birkózom meg az etikával. Előfordulhat, hogy erkölcsből jeles és magatartása elégséges? Tehát érti ő, de lesz..ja? Vagy fordítva? Vagy hittanból lehet gyenge és akkor nem elég erős a hite? Vagy csak nem tudja elmondani mi az erős hit? Melyik? Szülőként azt gondolom, hogy a gyerek maga válassza ki a hitét, ha akarja. Pedagógusként pedig, hogy nincs jogom ebbe belekotorászni. A hite mindenkinek a magánügye.  A „hitek tana” épüljön be a történelem, irodalom órákba, az rendben van. A magatartás jegy pedig most is tükrözi az iskolai normáknak való megfelelést. Köszönöm a jó szerencsémnek, hogy már nincsenek kis gyerekeim. Ugyanis egyikre sem íratnám be őket. Mindkettő az én hatásköröm. Engem, a szülőt pedig ne osztályozzanak. A gyerek hazamegy iskola után és elmeséli, hogy mit kéne csinálni vasárnap de. a családnak pizsamában lézengés helyett? Ha pedig jó jegyet akar a szülő, majd azt hazudják, hogy ott voltak, csak a hátsó sorban? Mi a cél? Szemforgató társadalom angyalcsinálókkal? Belső félelem és gondolatcenzúra? Olvastam, hallottam, hogy volt ilyesmi. Laktunk a fán is. Ezen túl vagyunk. A 2/3 is. Néhányan ezt sajnálják és most visszatekerték a vekkert. De mindenki a saját vekkerét tekergesse, álmodozzon a régi szép időkön, ha akar. Otthon, vagy egy otthonban, de egyedül, mert a zavaros gondolata is mindenkinek a magánügye, nem pedig közteher. A demokrácia és az erkölcs úgy összetartozik, mint a kézfej és az ujjak. Most kezdjük elhagyni a demokráciát, ezzel együtt cserbenhagyjuk egymást. Elhagyta az országot rengeteg értékes ember. Éheznek, meghalnak, menekülnek és kétségbeesettek. Eltűntek iskolák, pénzek, intézmények. Mi nem védtük meg őket, még a saját gyerekeinket sem. Erkölcstelenek vagyunk. Minden vallás minden istene ezt mondaná. Ne forgassuk a szemünket, ne meredjünk az égre, ne keressük az ellenséget, elég lenne magunkba nézni. Ha meg lenne „mustármagnyi”, nem tartanánk itt.