Klimóné Csongovai Hilda

Az oktatási eredmények nem kellenek. A kutatóink utóbbi évei hiábavalóak voltak, üldözendők. A diplomások nem kellenek. A szülők és a gyerekek ez irányban tett erőfeszítései értelmetlennek bizonyulnak. A kivívott sajtószabadság elpárolgott. A drog prevenciós és egyéb jó gyakorlatok mennek a süllyesztőbe. A szakemberek feleslegessé váltak. Jó gazdasági szakemberek, jó újságírók, orvosok, tanárok, szociológusok stb.. mehetnek mosogatni külföldre. Nem kell agy elszívni, itt agy kidobálás van. Gondolkodni veszélyes lett. A szakterületek élén megjelentek a semmiből a sosem látott hallott és dolgozott gyümölcsök, a „né”-k és megmondják a tutit az új professzorok. Visszamenőlegesen is.  Nyilván eddig a háttérben gondolkodtak, most pedig eljött az ő idejük. Egyeseknek tetszik a kelet is, de csak azért, mert nem ismerik. A csadort persze nem veszik fel, de a szőnyegüket sem látom a hónuk alatt a parlamentben. Ebben az országban a pénztől eltekintve már voltak európai vonások, de lassan eltűnnek önjelölt professzoraink bölcs döntései nyomán. A piacon ugye azért majd lehet fogat is húzatni dr. urak?

Lassan egy éve megy a virtuális zokogás, dühöngés, gyűlölködés. Szeretnénk egy szebb és jobb világot, várjuk a monitorok mögött, mikor csinálja már meg valaki. Nagyon kevesen voltunk demonstrálni, a facebook csoportjaink létszámát tekintve elképesztően kevesen. Mit gondoltok, mit éreznének a napok óta gyalogolók, ha kevesen várnánk őket? Én nem tudom magam megtöbbszörözni, de megyek. Tudom, hogy van, aki beteg, van, aki semmiképpen nem tud eljutni. Vannak, akik egyszerűen nem érnek rá. Oké. Viszont mindenki képes arra, hogy nézze meg, melyik pártot, vagy szerveződést tudja támogatni. Ha nem talál ilyet, csináljon. Bármit, csak ezt a birka-zember szokásmintát ne kövessük, ami miatt itt tartunk. Aki „majdcsakjobblesz”-ezik, utána ne zokogjon virtuálisan, ne káromkodjon, ne gyűlölködjön, ne okoskodjon. Ezt a megváltó várást be kéne már fejezni.

Akik tesznek:

https://www.youtube.com/watch?v=YZIcDji5hWc&feature=share

MOST. Nem ám másfelé nézni és a csodában meg a TEK-ben, meg az alagutakban reménykedni, mint a MALÉV esetében. Ne akarjatok úgy járni. Ne rihegjetek-röhögjetek zavartan, ne ötleteljetek tovább, kész, vége. Csőd. Le kell játszani az utolsó pillanatokat? Miért? Lebuktatok. Nem értitek mit kéne, meg hogy kéne. Olyanok vagytok, mint az ötéves ovis, aki az apuka irodájában pörög a széken, a párnákkal a feneke alatt eléri az íróasztalt és tud firkálni. Úgy érzi, ő a cégvezető. Oké, van mini nyakkendő, meg sofőr meg minden, de azért ha épeszű, inkább kifut az irodából játszani a kisautójával, amikor jönnek az ügyfelek. Ha viszont valami huzalozási gond van a fejében, marad és nekilát tárgyalni. Egy darabig elnézik neki, hogy keddre már nem emlékszik, hogy kivel és mit tárgyalt hétfőn, de csak egy darabig. Ha tétje is van a dolognak, mert gombfocizás helyett a számlákon pakolászik- immár a céges ovis barátait is bevonva- virtuálisan, mások pénzét összevissza, veszélyes. Eközben a céges hangosbemondót is csak a haverok használják, a régi jeleket az öltözőben visszamenőlegesen újraosztják, az óvó néniket leváltják a szakács nénire és rendeletben rögzítik, hogy csak süti vagy chips legyen és a csapból is kóla folyjék. Habzsi-dőzsi eszetlenül. Ez már nem vicces. Ebbe belehaltak páran, meg menetelnek és éheznek. Na ha eddig elmehetett a dolog, az hiba. Mi is felelősek vagyunk, akik végignéztük. Valaki viszont a seggetekre ver, hamarosan, de nagyon. Most még rendet rakhattok és elhagyhatjátok az irodát. Tudjátok: 1,2, de már 3. Hétfőn felnőttek érkeznek, időben szóltam, csúnya vége lesz, koki és saller és szobafogság is, tv nélkül.

Részegen kötekedő államtitkár? Éhségmenetelők? 60. napja éhségsztrájk a tisztességes közmédiáért? TEK? Plagizáló köztársaság nélküli elnök? Kádercserék? Diploma nélküli miniszter? Éhezés 2012-ben? Stadion? Utazgatás? Festmények? Kilakoltatások? Menekülők? Ügynökök, vagy Kubatov-lista? Békés polgárok demonstrációját kísérő kommandó? Szélsőséggel összeeresztés?  Beintegetés az európai közösségnek? Visszamenőleges agyrémek? Permanens, beteges „elmútnyócév”-ezés? Röghöz kötés? Rettegő értelmes-értelmiség? Néhányezer fős banda uralma? A kukákból élők üldözése? Szelíd kényszermunka? A fiatalok ellehetetlenítése? Csökkenő bérek? Megfagyott emberek? Üres, tartalom nélküli duma? Menekülő befektetők? Bértüntetők? Arrogancia? Diktatúra? Szélhámosok? Az évszázad átverése? Igen. Megtörténhetett. Itt, Eszementciában.

·         https://www.facebook.com/photo.php?v=2301978687195

A „zelmútnyócban”:

Volt középréteg, igaz leszakadó, de volt. Az öngyilkosságok és a külföldre futások száma a töredéke a mainak. Volt értelme pályázgatni, mindig volt válasz, legfeljebb „sajnálattal közöljük”. Ha egy vezérrel konfliktus volt, ugrott az ellensajtó. A gyerekeink iskoláit létszámgondok miatt zárták be. Nemigen kellett attól félni, hogy kiderül valakiről a vallása, származása, pártállása. Legfeljebb előnye származott a kisebbségiségéből. Kibukott a hazugság, a korrupció, zengett tőle a sajtó. Már az is megjelent a címlapon, ha egy szoci átment a piroson. Előfordult olyasmi is, hogy a vezető bevallotta, hogy „hazudtunk”.

A „zelmútkettőben”:

Nincs középréteg, lezuhant, lelökték. A leleményesebbje külföldön dolgozik. Öngyilkosságok, éhezés, félelem és kétségbeesés van. Értelmetlen pályázni, már nincs válasz. Ha ma egy vezérrel valakinek konfliktusa van, csendben kinyírják a merészt, persze előtte „lekaraktergyilkolják”, mert ő csakis idegenszívű kommenyista lehet. Az iskolákat ideológiai okokból is megszüntetik. Ha valaki nem csápol talpig narancsban, ne reménykedjen abban, hogy egzisztenciálisan hagyják fejlődni. Ha kiderít egy disznóságot és mégis talál hozzá sajtót, nem lesz visszhangja és következménye, csakis számára. Az pedig, hogy egy vezető nyilvánosan bevallja, hogy hazudott, vagy akár csak tévedett, kizárt.

Ha én ön volnék, és nem akarnék balhét, beülnék egy meleg terepjáróba, megkeresném az éhségmenetet és beszélgetést, megállapodást kezdeményeznék. Ugyanis nekik mondanivalójuk van, a szállóra viszont nem hívták. Ha pedig megegyeztünk, haza szállíttatnám őket. Uram! Az ön  emberei hólapátolást ajánlanak a lestrapált gyaloglóknak, nyilván jót kacagva az ötleten, egyeztettek. Ez komoly? Most láttam az évértékelőt, ott is célzott a békemenetelők elszántságára. Uram! Ön egymásnak ugrasztja a társadalmi csoportokat, hergeli a kétségbeesetteket, az elkeseredetteket. Nyilván tudja, hogy külföldön is hallgatják a beszédét. „ Ne törődjünk az európaiak okoskodó aggodalmaskodásával?” Ragaszkodik ahhoz, hogy tönkretegye az európai kapcsolatrendszerünket? Ön a szélsőséget biztatja most? Árulja, már el mit akar? Teljes káoszt? Elszigetelődést?

Én annyira szívesen mesélnék a 2012-es valóságról nektek. Elmesélném, hogy a legutóbbi demonstráción volt egy hölgy, akinek csak Pestig volt pénze, a visszautat összedobtuk neki. Annyira ott akart lenni a Kossuth téren, ti pedig gondolom ki sem néztek már az ablakon, hiszen naponta hisztiznek ott a zemberek. Rengeteg levelet írtam már, meg is köszöntétek és minden jót kívántatok aztán maradtunk ennyiben. Gondoljátok át ezt a rangon aluli beszélgetést, mert én nagyon szeretném. Kérdéseim is lennének. Miért csináltátok ezt? Miért nem mondtátok meg, hogy nincs is ötletetek, csak a jó kampányra? Akkor hagyták volna a zemberek a fenébe a forradalmat, a „zelmútnyócéves”-ek éppen kezdték a kilábalást. Szóval miért? Ez annyira jó bolt? Oké, nehéz ma elhelyezkedni, diplomával is, a nélkül meg pláne. Gyakorlat nélkül totálisan esélytelen az ember. Most meg elég az elkötelezettség. Cserébe van állás, autó, titkárnő, meg helyesírás ellenőrző program is. De meddig a most és mi van utána? Mit gondoltok, az egy hétig hóban-fagyban menetelők miket mondanak most a sáljuk mögött? Nekik is elég lesz majd a „köszönjük, hogy felhívta a figyelmünket”? Jó tudom, hogy van a TEK, meg az alagút, de ez a jövő? Össze lehet kaparni annyit, hogy ez megérje? Kétlem. Magyarázza már meg valaki: nektek mi ebben a jó? Nekünk semmi. Ez egy vesztes-vesztes játszma, ebből már igazi győzelmet egyikünk sem hoz ki. Ti két éve tapostok bennünket, mi védekezünk, közben sokat sérültünk, vannak halottjaink is. Magunkat értem,de benneteket nem.

A szélhámos jellemzője, hogy dumál, karizmatikus, hiteles, közben teljesen mást, vagy semmit nem csinál. Ha kétely alakul ki vele szemben, ismét dumál, esetleg teátrális jelenetet rendez, és megint nyugta van egy darabig. Ha jó a duma és az előadás, ha a kételyben lévő negatív indulat tartalmát oda tudja fordítani a „zelmútnyócév”, vagy a támadó nyugat irányába azzal elvan a zember jó sokáig. Amikor éhes, káromkodik egy „nyócévet”. A zembernek már kenyér sem kell, csak cirkusz. Ugyanaz a cirkusz, ugyanazokkal a mutatványokkal. A zembernek az is fontos, ha tudja, sokan vannak, akik vele haragszanak a „zelmútnyócév”-re. Mióta is ülünk ebben a mókuskerékben?  Én nem hallottam a kampány során, hogy az első két évben legatyásodunk és minden rosszabb lesz a „zelmútnyócév” miatt. Kedves zemberek! Bár fogytok, és sokan emberré változtok, nagyon kijózanító és a „z” betű ködét tartósan eloszlató tud lenni a kampány ígéretek olvasgatása.

Most olvasom, hogy a szocialistákat sejti a „Fidesz” az éhségmenet mögött. Nyáron mögöttünk is őket gyanították Kaposváron és telefújta a várost ezzel a helyi-hű sajtó. Most is ez a forgatókönyv. Ismételten el kell mondanom, hogy az éhségsztrájkunk ötlete egy anyuka érdeme, amit meghirdettem és megszavaztuk. Ilyen egyszerű. A szocik, esetünkben Lamperth Mónika kifejezetten veszélyesnek tartotta, mellesleg ő is a sajtóból tudta meg, hogy mit csinálunk. A helyi MSZP ásványvizet hozott és aggódott. Ennyi. A szülői fórumon ismertem meg Lamperth Mónikát- ahová minden képviselőt meghívtunk, ám nem jöttek- tudom ciki, de ha nem mutatkozik be, nem jut eszembe a neve. Kedves „Fidesz”! Ne vegye már el annak az embernek a dicsőségét, aki ezt a menetet kitalálta. Ő maga, elkeseredettségében döntött így. Nem volt szüksége sem a szocikra, sem másra, nem „plagizált”. Nem politikus, nem zember, csak egy EMBER. Ha pedig az MSZP támogatja őket, annak csak örülni tudok. Ha a menetelők karaktergyilkossága a kiadott feladat, kicsit kreatívabban, ha lehet. Nem kell itt már senkit heccelni, meg biztatni, higgyék el, maguktól mennek. Lassan már a szocikat kell támogatni nekünk civileknek, mert ha valamit ők támogatnak, azt a Fidesz leszerepelteti. Rólunk pedig kiderül, hogy mi civilek, teljesen hülyék, vágómarhák vagyunk, és „csak úgy” lehet bennünket éhezni és fagyban-hóban, menetelni küldeni. Hát az eszem megáll! Ez gusztustalan, gonosz és alulmúlhatatlanul primitív akció, de már nem meglepő. Kaposvárról ismerjük. Ha ez így folytatódik, sok ilyen menet lesz. Több mint amennyi MSZP alapszervezet van.

Az, hogy hülyének néznek. Ma olvasom, hogy a 2/3 töretlen. Miféle közvélemény kutatás? Én lassan égen-földön nem találok 2/3-ost. Persze ha idegenként felhívnék egy zembert, azt mondaná, hogy hajrá, ha van félnivalója. Ez a diktatúra lényege. A hazugság és a félelem. Mindig volt és lesz korrupció és hazugságok, amíg emberek és nem robotok ülnek vezető posztokon. Az, hogy ez ellen mekkora a küzdelem, az adott országot minősíti. De könyörgöm: feltételezzék már rólunk, hogy rájövünk a nyilvánvalóra, mert látjuk! Tudjuk, hogy a 2/3 nem létezik. A valós számok az éhezőkről és öngyilkosokról, a külföldre menekültekről ismeretlenek. Félek, hogy a felelősöknek ötletük sincs arra, hogyan tovább, egyedül az ellenzék elhallgattatása foglalkoztatja őket. A valóban fontos dolgokról nem esik szó, erre kellett a média. A heti „ott repül a kismadár” viszont megvan: becsapódhat valami izé, plafonig ér majd a hó, Liptai ismét szerelmes, Győzike bajban van, hú, mások mekkora válságban vannak, botrány a villában-ban, stb. Szóval ovisok vagyunk, a mesékre figyelünk, a mesét pedig mindig a felolvasó választja ki.

Az intézményekben hideg van, a gyerekek nagy része rosszul öltözött és fázik, éhesek, hisztérikusak, gyakran betegek. A családok egy része (tetemes) vagy számlát fizet, vagy táplálkozik. Akinek van munkája, az fél. Pusmogások, lapulások, elfojtott agresszió, vagy indokolatlan dührohamok mindenfelé. Holnap elindul egy csapat elkeseredett ember és egy hétig gyalogol. Előtte többen éhségsztrájkoltunk az „elég volt” hangos kifejezéséért. Oké, uralkodók, nem érzitek magatokat veszélyben, hiszen mi nyugodt, kedves népek vagyunk. Önmagunkat kínozzuk, hogy ti ne kínozzatok bennünket. Nem támadtunk. Azt sem tudjuk, hogyan kéne. Ti bezzeg a veszélyesnek ítélteket nyírjátok rendesen. Van nyíró-ügyosztály? Nyilván, ott lesz munkaerő piaci igény. Holnap sokan indulnak, hátha meghalljátok. A normális ember számára tényleg felfoghatatlan ez a kaján félmosoly és közöny, amivel kezelitek azokat, akiknek köszönhetitek a hatalmat. Mi a cél? Teljes kivéreztetés? Agresszió? Szükségállapot? Én ezt nem értem. A sajtó nyilván majd agyonhallgatja, a média elbagatellizálja, meg majd jön a „zelmútnyócév” és a gyurcsányozás. De ez már annyira gagyi, hogy oda sem figyelünk. Esetleg megsétáltatjátok a biztos egzisztenciájú hálásakat, akik nyugalmat akarnak? Akiket idegesít ez a zajongás? De az éhség és a kilátástalanság zaját nem lehet elbagatellizálni, ezt kéne már tudomásul venni végre. Erősen kételkedem abban, hogy ezzel nem vagytok tisztában és ez a félmosoly a zemberek felé véletlen lenne. Nincsenek válaszaim, nincs a zsebemben a bölcsek köve, csak úgy érzem, hogy nem lesz ennek jó vége.

A lelki tesóm élettársa -a „volt”-ot nem tudom hozzátenni- Gyuri. Krízis helyzetben, a balesetünk kapcsán találkoztunk. Magam korabéli ember, de valamiféle rendkívüli és vitathatatlan bölcsességet sugárzik, ezért nekem olyan „apa”-féle. Nála vettem fel ismét a gyerekkoromból ismerős „hallgatlak, igazad van” testtartást, ami apámnál is bevált annak idején. Ha bólogattam, meg hümmögtem, hogy „tényleg”, „nahát”, „igaz” és értelmesen pislogtam, sokkal előbb befejezte az előadását az élet realitásáról, a tényekről, amiket figyelmen kívül hagyok. Tudom, hogy számíthatok rá, ő pedig tudja, hogy soha semmit nem fogadok meg a hallottakból. Gyuri mellett mindenki biztonságban érzi magát. Ötlete van a likviditás helyreállítására, a gyógyulásra, a gyereknevelésre, mindenre. Nála van mindig a „tuti”. Ő valamiféle „van bajod” arckifejezéssel veszi tudomásul az utcai szerepléseimet, az „öngyilkos” akcióimat. Jó előre megjósolta, hogy kinyíratom magam, de sebaj, felvesz majd üzletkötőnek. A szerelme tesója ne haljon éhen azért, mert idealista, önsorsrontó, felelőtlen liba. Amióta kiderült, hogy belül dolgozik a kór, biztos voltam benne, hogy az első túlélője lesz a betegségének. Már csak azért is, hogy lássuk be: az ember, ha fegyelmezett és tudatos, nem pedig eszement és érzelemvezérelt, mint például én, ezt is legyőzi. Gyuri ne hülyéskedj! Ugye ezt a szívmegállást, meg összeomlást csak azért rendezted ma, hogy bebizonyítsd, hogy te bezzeg ezt is meg tudod oldani?  Most már órák óta állítólag meghaltál. Nem vagy vicces. Beszéljük meg: ha újra hajlandó vagy élni, én minden okosságod végig hallgatom, és tényleg átgondolom. Kérlek.

Ma egy pedagógus azt mondta a rövid táppénz után, hogy csak nagyjából van jól, még nem váltotta ki a gyógyszerét, majd valamikor 3.-án. Majd ment az órájára köhécselve, izzadó homlokkal. Nagyon várta az utolsó órája végét és sietett haza feküdni. Nem akart már táppénzen maradni, mert akkor a január még a decembernél is keservesebb lesz. Közben hallom, hogy javítani kell az oktatás színvonalán. Ezt a nyomort majd egyszer, talán, valamikor valami modell fogja megszüntetni.

Mesélte egy fiatal, hogy van olyan az iskolában, aki csak egy üres zsömlét visz tízóraira és van, aki azt sem. Hát fontos ez a chipsadó valóban. Bizonyára sokkal egészségesebben fognak táplálkozni a fiatalok.

Az iskolákban egyre több a sápadt, ideges gyerek. Nincs befizetve az ebédjük. Velük kéne még többet foglalkozni ideges, sápadt, elszegényedő és egyre agresszívabbá váló pedagógusoknak. Közben felfelé tör a szélsőség. Ahogy nő az agresszió, úgy növekszik a világos, megfogható elképzeléseket igénylő kétségbeesett tömeg, akit már nem érdekelnek a parlamentben zajló „ki miatt”, mutogatások. Ők éhesek, fáznak és rettegnek. Radikalizmusra vágynak.

Amikor éhes vagyok, már a pénztár után az üzletben bontom a csokimat. Nem gondolkodom, nem mérlegelek, a legkevésbé sem vagyok tudatos. Nem érdekel sem a fogyókúra stratégiám, sem semmiféle elmélet és igazság. Ez ilyen egyszerű. Így veszítik el emberek tömegei lassan a józanságukat. Olyasmit mondanak és tesznek, amit jóllakottan, józanul mérlegelve egyébként soha.

Az országnak nem lehet olyan érdeke, ami megérné ezt az árat. Az Ország, mint emberektől mentes külön fogalom soha nem létezhet. Az ország érdeke a benne élő emberek érdekeinek az összessége. Megszavaztak az emberek egy olyan pártot, amiről úgy gondolták, hogy a legteljesebben képviseli majd az érdekeiket. A gyerekeknek nem mondhatják azt a szüleik, hogy majd 2014-ben rendesen esztek. Nem mutathatják a képernyőkön megjelenő fantasztikus grafikonokat az elrugaszkodásról vacsora helyett. A szélsőség gyors megoldást ígér. A csoki pedig a leggyorsabban kibontható. Ez ilyen egyszerű.